Fáradtan, nehézkes gondolatokkal simult bele a rosszul megvilágított mikrobusz egyik ülésébe. Fejét a párától homályos ablaknak támasztotta, majd egy tenyérnyi helyen megsimította az üveget. Határtalan, tejszerű ködbe ütközött tekintete, amibe belefeledkezve már alig érzékelte a fogyó kilométereket és a pergő percek múlását. Gondolatai magányát egy emlék, mély, barátságos hangja törte meg:
- Akit lehet vinni... Van az a mondás, ha nem félnék nem kíváncsiskodnék.
- Nemcsak a "vivéssel-menéssel" lehet elveszíteni valakit. Ott van a halál, elhidegülés és egyéb borzalmas dolgok.
- Jól van kicsim. Mondjuk én tegnap majdnem azt hittem hogy mentő visz el.
- Én azért kicsit félek,hogy egyszer rám unsz, jobban megszeretsz mást, elüt a busz, eljön a világvége és akkor jövök rá,hogy nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.- Akit lehet vinni... Van az a mondás, ha nem félnék nem kíváncsiskodnék.
- Nemcsak a "vivéssel-menéssel" lehet elveszíteni valakit. Ott van a halál, elhidegülés és egyéb borzalmas dolgok.
- Jól van kicsim. Mondjuk én tegnap majdnem azt hittem hogy mentő visz el.
- Elüt a busz....
- naaa .... de hát érted
- Kicsim nyugi! Az tetszett hogy rögtön a "megszeretsz mást" után elüt a busz :)
-A kettő szinte egyformán borzalmas ....bár ha megszeretsz mást félhetsz is,hogy egyszercsak' elüt a busz. :)
