Fotónapló október 26.-30.

Őszi szünet híján, a hétfői órá(i)m ellógva Izsákon jártunk, nagyikát ölelgettem, folyton susogó fák alatt sétáltunk, ismerkedtem E. kedves gyerekkori helyszíneivel. S szinte éreztem, ahogy az elfeledett nyarak megelevenednek a szőlőbokrok fonnyadt fürtjei között.
 

Csak ránk várt...

 

Az állomás színpompás fogadtatása minden egyes napsütötte délelőttön, amit úgy szeretek.

 

S ha már kedd és ált.ped., akkor a szép szarvasos kép, amit -ha nem lenne ilyen hatalmas- már rég hazahoztam volna. :)

 

Kedves szerda, kedves órák, ahol néha-néha felbukkan egy-egy kreatív tematikus tevékenység. A legutóbbin Márton napra készültünk versekkel, különféle egyedi lámpásokkal. 

 

 

 

Gyönyörű színek fogadtak minket a Sugó mentén is.....

 

"... és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya..."

Ahogy....

Ahogy a délelőtti napsugarak megvilágítják az állomáshoz vezető utat szegélyező, egymásba boruló fák aranyszín leveleit.
Ahogy a sínek menti őszi paletta vöröslik, bíborban, sárgában, barnában játszik.
Ahogy a meleg fény melengeti, szeretgeti az emberek borús gondolatait.
Ahogy az alkony illékony, folyamatosan változó képei mást és mást festenek a fodrozódó hullámokra.
Ahogy a vadkacsákat figyeltük a part mentén, ahogy kedvesen magadhoz húztál s kezedbe tehettem kezem, ahogy tekintetedbe felejthettem minden gondolatom, ahogy szemem lehunyva is éreztem azt a biztonságot, őszinte szívet, amit a legjobban szeretek.

Szerepek

Vagyok egyszer:
- apám, anyám lánya
- egy szem nagyanyám unokája
- nagynéniknek,-bácsinak unokahúg
- ezen népek gyerekeinek unokatestvér
- Évi szerint Lackó "bak társa"
- az iskolában tanítónéni
- főiskolán hallgató ( s az életben általában is hallgató)
- óvodában (kis)óvónéni
- E.-nek szerelme
- a helyi csoportban néptáncos (???)
- keveseknek közeli, sokaknak távoli barát
- s még megannyi más szerep, álarc, mellékszerep más műsorában.....

De sokszor azt sem tudom ki vagyok, kinek feleljek meg. (Persze "tudom",hogy csak magamnak "kell(ene)"). Hol van az "én-/önmagam"... Másokhoz -hiába próbálok- nem tudok azonosulni. Csak rossz másolat lennék, a plágiumot meg úgyis büntetik.

Októberi kedvesem

 

3 éve
36 hónapja

 156 hete
1095 napja
♥

Áfonyád vagyok,
halk szavú kedvesed.

(...)

Hétszázhetvenhetedik

Önfeledten nevetés töltötte be a főiskola auláját, miközben a mára tanult meséket próbáltuk el-elmondani a többieknek több-kevesebb sikerrel. Az órámra sandítva láttam ideje indulni a következő előadásra, ahol nem sejtettem mi vár rám. Egy hatalmas sárkány elragadott kastélyába és annak 777. emeletének 77. szobájába zárt, ahol napestig egy hatalmas könyv minden 7. szavát  kellett javítanom.
Vagy legalábbis így mesélte oktatóm a többieknek,hogy mégis hová lett Dominika.

Valahogy úgy folytatnám,hogy a parkolóban várakozó hercegem elmormolta a varázsigét, ami megszabadított a sárkánynál töltött rabságomból. :)

" Füstösek, furcsák, búsak, bíborak "

Kilépve a délutáni ősz illatú kert sárguló növényei közé, pirosló paprikákat gyűjteni a még zsendülő bokrokról,fénypontként világító csicsókavirágokat csippenteni, csinos kis csokorba kötni, egy nagy halom sötétlilában pompázó padlizsánt szedni, megsütni és belőle pástétomot készíteni. Látni ködös, borús felhők közül kikandikáló napsugarakat, melyek oly szelíden csillannak meg a párás, harmatos leveleken. Kellemesen édes-savanykás early grey teát kortyolni, közben október 23.-ra verset tanulni, mesét "tanulni", s főként mesélni, mondókázni s főként "játszani". S úgy érzem, eddig ez hiányzott a legjobban. Már most szeretek óvónéni lenni.

Levelek, színek, rajzok

Október 7.-én őszi projektnapoztunk, az évszakhoz illő verseket és Sün Balázs verses meséjét is megkaptuk, olvastuk. Többféle kreatív kézműves feladat alatt pedig almát és diót nassolhattunk.

 

A most csütörtöki "Hon- és katasztrófavédelmi ismeretek" c. 4 órás előadás végét már nem lehetett kibírni épp ésszel, így Kitti javaslatára ebbe a gyönyörűséges kreatív rajzfeladatba fogtunk. :D

Legjobban talán a vizuális nevelés órát vártam; az e heti feladat pedig az előtér-középtér-háttér szemléltetése volt szabadon választható téma keretében. S mi mást is festhettem volna, mint valami kis kedveset.

Újratervezés

Már oly rég érlelődött bennem a gondolat, képzeletben formálgattam, ide-oda rakosgattam,hol a sarokba félredobtam, hol elővettem, nézegettem, ma pedig "materalizáltam", hogy a régi blogom -nem befejezvén- folytatni nem tudván, íme egy teljesen új, tiszta felület. Ide azt hiszem jó szívvel írok majd, kicsit hátrahagyva az elmúlt közel 6 évet, mialatt "felnőttem". Sok szívfájdalmat, bánatot, könnyet, megannyi örömet, sok kis apró butaságot tartalmaz, mindezekre az elmúlt év tette fel az i-re a pontot. Nem bírtam elviselni 2014 nyarát, s főként őszét, ami még ma is vissza-visszakacsintgatva ijesztget, mint egy rossz mumus.
Viszont megmaradt az írás szeretete, hogy kiírjam magamból ami foglalkoztat, hogy fotókat, képeket csatolhassak.
Szóval hello új kezdet, hello ismét főiskolás lét. ;)