A vitrinben lévő teáscsészéken fehéren csillant meg az ablakon beszűrődő decemberi délelőtt.Tekintete végigsiklott a fényesített angyalkákon, kis mécsestartókon, régi karácsonyok díszein. Minden tiszta és fényes, gondolta , miközben egy halovány mosoly kúszott végig ajkain. Ez kissé tompította a fejében lévő lüktető, zúgó érzést. Megnyugtatta a terítőn sikló vasaló nesztelensége, a hangok nélküli szoba nyugalma. A mosott ruhákat is mind-mind a szekrénybe sorakoztatta, majd a zoknik monoton összegömbölyítése közben arra gondolt, mennyire jól esik a magány, az egyedüllét, semmi zaj, semmi sietés. Egy pillanatra megállt az idő, szél sem mozdult az ágak között, majd egyszerre csak nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.
2015. december 20., vasárnap
2015. december 17., csütörtök
Üveghegyen innen, üveghegyen túl
Megkönnyebbülten vette elő a sárga cetlire, lila tintával felírt teendők listáját. Kilenc főpontból és hét alpontból végre az utolsót is kihúzhatta. Két hete még azt hitte a rengeteg iskolai teendő egyszer csak a nyakába zúdul, s lavinaként el is sodorja a végtelenbe és tovább...de -ahogy a meseelemzéseiből is kitűnik- az égig érő fát meg lehet mászni, az üveghegyen túl lehet jutni... túlélni a teljesíthetetlennek tűnő általános pedagógia Zh-t, felkészülni tömérdek irodalmi anyagból, megírni a részletes pedagógia naplót, 86 oldalas beadandót készíteni és még megannyi -most már- aprónak tűnő feladatot átvészelni. S jól tudja, most egy kis pihenő jön, de aztán sok más, új helyzet, teendő, újabb üveghegyek, de azokon is túl lehet jutni, túl kell jutni.
2015. december 12., szombat
Köd
A reggeli köd fátyolként borult a kis házra, ablakában felvillanó fényfüzér jelezte csak az ünnep közeledtét. Némán indult a konyhába, fahéjat szórt szokásos kávéjába, gondolatait pedig fekete, szűnni nem akaró fájdalom öntötte el. Huszonnégy évnyi emlékképek-montázs filmként pergett le előtte újra és újra... a könnyek kiapadhatatlannak tűnő kútja már két hete kiapadt, de a lelket tépő szomorúság csak nem akart múlni....nem akart a karácsonyra gondolni, a várakozásra, képeslapokra, ünnepi dalokra, énekekre....
Pedig idén is van advent, ködös utakon várakozás, készülődés és majd egyszer karácsony is, de vajon milyen lesz Nélküle?
Pedig idén is van advent, ködös utakon várakozás, készülődés és majd egyszer karácsony is, de vajon milyen lesz Nélküle?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


