A reggeli köd fátyolként borult a kis házra, ablakában felvillanó fényfüzér jelezte csak az ünnep közeledtét. Némán indult a konyhába, fahéjat szórt szokásos kávéjába, gondolatait pedig fekete, szűnni nem akaró fájdalom öntötte el. Huszonnégy évnyi emlékképek-montázs filmként pergett le előtte újra és újra... a könnyek kiapadhatatlannak tűnő kútja már két hete kiapadt, de a lelket tépő szomorúság csak nem akart múlni....nem akart a karácsonyra gondolni, a várakozásra, képeslapokra, ünnepi dalokra, énekekre....
Pedig idén is van advent, ködös utakon várakozás, készülődés és majd egyszer karácsony is, de vajon milyen lesz Nélküle?
Pedig idén is van advent, ködös utakon várakozás, készülődés és majd egyszer karácsony is, de vajon milyen lesz Nélküle?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése