A vitrinben lévő teáscsészéken fehéren csillant meg az ablakon beszűrődő decemberi délelőtt.Tekintete végigsiklott a fényesített angyalkákon, kis mécsestartókon, régi karácsonyok díszein. Minden tiszta és fényes, gondolta , miközben egy halovány mosoly kúszott végig ajkain. Ez kissé tompította a fejében lévő lüktető, zúgó érzést. Megnyugtatta a terítőn sikló vasaló nesztelensége, a hangok nélküli szoba nyugalma. A mosott ruhákat is mind-mind a szekrénybe sorakoztatta, majd a zoknik monoton összegömbölyítése közben arra gondolt, mennyire jól esik a magány, az egyedüllét, semmi zaj, semmi sietés. Egy pillanatra megállt az idő, szél sem mozdult az ágak között, majd egyszerre csak nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése