Kilépve a délutáni ősz illatú kert sárguló növényei közé, pirosló paprikákat gyűjteni a még zsendülő bokrokról,fénypontként világító csicsókavirágokat csippenteni, csinos kis csokorba kötni, egy nagy halom sötétlilában pompázó padlizsánt szedni, megsütni és belőle pástétomot készíteni. Látni ködös, borús felhők közül kikandikáló napsugarakat, melyek oly szelíden csillannak meg a párás, harmatos leveleken. Kellemesen édes-savanykás early grey teát kortyolni, közben október 23.-ra verset tanulni, mesét "tanulni", s főként mesélni, mondókázni s főként "játszani". S úgy érzem, eddig ez hiányzott a legjobban. Már most szeretek óvónéni lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése